Weboldalunk további használatával jóváhagyja a cookie-k használatát az adatvédelmi nyilatkozatban foglaltak szerint. Bezár

Miért adják fel sokan az edzést?

Miért adják fel sokan az edzést?

Azt biztosan leszögezhetjük, hogy a testépítés nem mindenkinek a legmegfelelőbb sport. Ha két méter tíz centi vagy, kosarasnak mész, nem testépítőnek. Legjobb esetben is csak kiegészítésnek járhatsz terembe. De ezen kívül is léteznek még kategóriák, akiknek nem ez a sport dukál. Vannak viszont sokan, akik elkezdik, tetszik is nekik a dolog, meglennének a megfelelő dolgok hozzá, hogy életmódszerűen viszonyuljanak a sporthoz, de mégis feladják. Ma róluk lesz szó.  És azért, hogy miért "buknak meg" esetleg több év után is egyesek. Magyarul: Miért adják fel?

1. ok: Nincsenek egyértelmű céljaid

Sokan úgy kezdenek neki a testépítésnek, hogy: "Én fogyni akarok" "Én izmokat akarok"  és így tovább. Ezek azonban nem egyértelmű célok. Ha nem jön hamar az amit el szeretnénk érni egyszerűen feladjuk. Kisebb célokat kell magunk elé állítani.

Lássunk egy példát: Egy hónapja edzel, és 50 kg-mal nyomsz fekve. Határozd el, hogy 2 hónapon belül eléred a 60 kilót. Ne azt tűzd ki célként, hogy "egyszer majd 120 kilóval fogok fekvenyomni." Ilyen egyszerű. Kis lépésekben kell haladni, újabb és újabb célokat kell kitűzni. 

2. ok: Nincs motivációd

Ez részben kapcsolódik az elsőhöz. Ha nincs célod, nincs motivációd sem. Egy cél szükséges ahhoz, hogy meglegyen a motiváció. Ha elérted a kitűzött célt átlagban még nagyobb motivációra teszel szert, ami újabb célokat szül. Ezért jó azoknak a testépítőknek akik versenyeznek. Nekik van egy céljuk, és ezért kőkeményen odateszik magukat az edzéseken.

3. ok: Diszkomfort érzeted van

A diszkomfort érzetet sok minden kiválthatja. A nem túl jó társaság, a bizonytalanság, vagy egyszerűen csak az, hogy nem szeretjük a kihívásokat és az intenzív megterhelést. Nézzünk szembe azzal, hogy a testépítő edzés nem kényelmes.

Kényelmetlen. És van aki ezt nem kedveli. Az előző dolgok viszont (rossz társaság, bizonytalanság) kiküszöbölhetőek egy egyszerű edzőterem váltással. És nem rossz ötlet egy edzőtársat is beszerezni, ezzel csökken a bizonytalanság érzet. Miért fontos az edzőtárs?

4. ok: Információhiány

Ennek viszonylag egyszerű képlete van: Egyesek lemennek a terembe edzeni, vagy inkább bohóckodni, mivel abszolút semmit sem tudnak a sportról. Nem tudják, hogy kell edzeni. Ezt sokan megoldják, mivel a többiek, látván hogy mit csinál egy-egy delikvens a teremben, szívességből megmutatják a helyes edzési technikákat.

Ez nem rossz, mégis van egy bökkenő: Bár edzeni tudnak, de az étkezésről és táplálkozási szokásokról, továbbra sem tudnak semmit, és maradnak a KFC-nél és Coca Cola-nál. Aztán csodálkoznak, hogy nem fejlődnek és mi történik? Feladják. Ezért tehát egy nagyon fontos tényező, ami miatt sokan abbahagyják az edzést: az információhiány.

5. ok: A fanatizmus hiánya

Ha őszinték akarunk lenni, ahhoz hogy majdnem minden egyes nap lemenjünk a terembe, állandóan vigyázzunk arra, mit eszünk mennyit pihenünk, egy kis helyen fanatikusnak kell lennünk a sport iránt. Ahhoz, hogy ne add fel az egészet kitartás kell.

Ehhez pedig az szükséges, hogy az edzésre ne úgy tekintsünk, mint egy kötelező nehéz 40-50 percre amit ki kell bírni, hogy fejlődjünk. Egy igazi testépítő már az edzés előtt izgatott és örömmel megy le edzeni. Valósággal élvezi. E nélkül a kissé (jobb szót nem találok) fanatikus hozzáállás nélkül biztosan nem fog menni.

 

Írta: Matt Danielsson

Forrás: Bodybuilding.com 

Tartalomhoz tartozó címkék: cikk
Gyártók
Bal oldal 2
Rólunk mondták

"Gyors, korrekt, vevőorientált kiszolgálás. A kérdéseimre nagyon gyorsan kaptam választ (volt olyan hogy hétvégén! ). A honlap átlátható, színvonalas, látszik hogy benne vannak a "szakmában" a fiúk (itt a testépítést értem). Összességében az első tapasztalatom nagyon pozitív, csak így tovább!"Horváth Ferenc

Kosár
0 árucikk
Kövess minket!
Bannerek
Jobb bannerek
Notino.hu

 

 

 

  

Motiváció

„Hiszek abban, hogy belső erőnk tesz győztessé vagy vesztessé. A győztesek azok, akik valóban hallgatnak szívükre.” Sylvester Stallone